Tudom, eléggé elcsépeltnek hangzik, de nekem a kutyák a kedvenc állataim. Ezt valószínűleg elég sokan mondhatják el magukról még rajtam kívül, nem véletlenül alakult ki a mondás, miszerint a kutya az ember legjobb barátja.
Akárhogy is vesszük, nekem Füles tényleg a legjobb barátom. Persze nem a Micimackó című ismert mese szereplőjére gondolok, hanem az én ennivalóan édes, lógófülű kutyuskámra, aki már pontosan tudja, hogy minden nap 5 körül érkezem majd haza munkából, és ennek megfelelően már a kapuban ülve vár.
Apropó, munka! Ez is egy elég érdekes sztori, hogy miként jutottam én munkához, és bizony ennek is köze van az én drága Füles kutyámhoz.
Az egyetem első évében gondoltam először rá, hogy jó lenne valami kis pénzt keresni, így beelvágtam a barátnőmmel a kutyasétáltatós bizniszbe. Mindez furcsán hangozhat egy vidékinek, de a fővárosban bizony erre elég nagy igény van. Könnyen előfordul, hogy egy nyaralás, üzleti út vagy bármi egyéb ok miatt bizonyos időre el kell látnia valakinek a kutyát (vagy akár cicát) a ház körül, és erre tökéletesek a lelkes fiatalok, akiknek egy álommeló lehet a kutyasétáltatás és gondozás.
Rendkívüli módon élveztem minden kutya ellátását, pontosan ugyanúgy, mint a Fülessel való játékot, egy gond volt csupán: nem kaptam valami sok pénzt.
Persze már annak is örültem, hogy van valamennyi zsebpénzem, de azért hamar be kellett vallanom magamnak, hogy ebből nem fogok tudni nyáron fesztiválozni, új ruhákat venni és még néha bulizni is, szóval ki kellett valamit találnom.
Ekkor jött szóba az iskolaszövetkezet, ami kézenfekvő megoldás lehet egy egyetemista számára. Igen ám, de ha én tudtam volna, hogy ez ilyen nehéz és bonyolult dolog…
Több iskolaszövetkezet munkatársa is behívott, nyilvántartásba vettek, vázolták a munkalehetőségeket, de nagyon telített volt a piac. Rengeteg munka volt a palettán, de abszolút nem volt közte semmi, ami illett volna hozzám. Gyorséttermi munkákra, éjszakás műszakokra és raktáros melókra tudtak volna engem beszervezni, a komolyabb lehetőségekre várni kellett.
Mivel úgy voltam vele, hogyha már komoly munkát keresek, az legyen tényleg komoly, és használhassam majd akár szakmai tapasztalatként is a diploma megszerzése után, én vártam lelkesen arra, hogy felszabaduljon egy remek gyakorlati pozíció. Amíg ez nem történik meg, addig elvagyok a kutyusokkal továbbra is, nem megyek el kényszerből éjszakás műszakba krumplit sütni.
Hát, sajnos ez az egész munkakeresés nem igazán jött össze. Hiába vártam én 3 iskolaszövetkezetnél is egyszerre, semmi érdekes munka nem üresedett meg.
Már egészen elkeseredtem, amikor a neten belebotlottam a TopiWork weboldalába.
A TopiWork Iskolaszövetkezet nagyon szimpatikus volt nekem, a weboldala dizájnos, gyors és modern volt, továbbá tetszett a kommunikációjukban, hogy nyílt lapokkal játszanak és nagyon informatívak. Az is rendkívül tetszett, hogy országos szinten meg se tudnám számolni mennyi munkalehetőséget mutatnak, és az oldalukon lévő állások mind-mind elérhető, aktív lehetőségek!
Úgy voltam vele, hogy egy életem, egy halálom, én jelentkezem a TopiWork iskolaszövetkezet oldalán is, elvégre semmit sem veszthetek vele. A legrosszabb eset az, hogy még egy helyen várakozik majd a nevem a sorban, de ha tényleg olyan jó a hely, mint a weboldaluk, akkor viszont nagyon jól is járhatok.
Nos, őszinte leszek, a TopiWork iskolaszövetkezet a legjobb, amit csak találhattam!
Az oldalukon annyi, de annyi nekem való szabad gyakornoki lehetőség volt, hogy a szám is tátva maradt! Mondjuk ez utólag visszagondolva nem véletlen, ugyanis a TopiWork iskolaszövetkezet fő célja, hogy lehetőséget biztosítson a hallgatók számára tapasztalatot szerezni a leendő szakmájukban. Ez a későbbi karrierlehetőségek szempontjából rendkívül fontos, egy ilyen munkát az ember nem csak a pénz miatt vállal el.
Jó, őszinte leszek, ezeknek a pozícióknak a fizetése is tetszett (szerintem meglehetősen magas óradíjakat adnak ahhoz képest, hogy diákmunkák). Itt már tudnék olyan pénzeket keresni, ami elég egy bulis, fesztiválos nyárhoz!
Utólag tudtam meg, hogy a TopiWork iskolaszövetkezek oldalán elérhető munkák közül rengeteg nem csak szakmai tapasztalat szerzésére és pénzkeresésre megfelelő, hanem még arra is odafigyeltek, hogy le lehessen igazolni az egyes szakokon szükséges szakmai gyakorlatot.
Ez igazán multifunkciós és gyakorlatias hozzáállás! Szerintem szuper kombináció ez így, ugyanis rengeteg barátomtól hallottam már, hogy nagyon nehéz olyan helyet találni, ahol igazolják a kötelező szakmai gyakot is. (Sőt, volt olyan barátnőm, aki már sírt is emiatt, mert felvették volna dolgozni egy csomó helyre, de nem voltak hajlandók gyakorlatot igazolni.)
Mindezeken felbuzdulva jelentkeztem is néhány gyakornoki lehetőségre, elvégre még továbbra sem volt vesztenivalóm a dologgal.
A TopiWork iskolaszövetkezet rendszere kissé más volt, mint a többi iskolaszövetkezeté: itt, ha jelentkeztem egy munkára, először a TopiWork hívott be egy interjúra. Ők ellenőrizték, hogy megvannak-e a szükséges képességeim az adott munkakör betöltéséhez, és hogy megfelelő lennék-e a pozícióra.
Ha igent mondtak, az önéletrajzom továbbították a munkáltató felé, és vele is kellett csinálni egy interjút.
Eleinte aggódtam, hogy hogyan megyek majd át ezen a kettős szűrőn, de rájöttem, hogy ez az én érdekeimet szolgálja: így nem kell magam nagy cégek HR-es kollégái előtt égetni egy-egy interjún, hanem egy kedvesebb környezetben tapasztalhattam meg ennek menetét. Mindezek mellett, ha már a TopiWork kollégái megállapítják, hogy alkalmas vagy egy munka elvégzésére, akkor az már rögtön egy pirospont lehet a kiszemelt munkahelyen is.
A TopiWork valóban tudja, mit csinál: engem konkrétan az első helyre fel is vettek gyakornokként, ahová jelentkeztem, ami hihetetlenül meglepő volt számomra a korábbi kudarcok és várakozások után.
Részmunkaidős lehetőség volt, de az órabérem nagyon király lett, így tudtam pénzt keresni rendesen.
Azóta bárkivel beszélek, mindig ajánlom a TopiWork iskolaszövetkezetet, ha éppen állást keres az illető. Ettől megbízhatóbb, átláthatóbb rendszert nem találtam még sehol.
Ja, és nem is említettem még, hogy nem csak a felvételi folyamata volt ennyire gördülékeny, hanem azok után is minden. A fizetésem mindig pontosan érkezett, a bejelentésekkel sem volt soha sem probléma, ami azért nagy kincs, valljuk be őszintén.
Hát, szóval így alakult, hogy délután 5-re érek haza Füleshez. Bár kicsit hiányoznak az édes kutyuskák, szerencsém van, mert Fülessel így is minden nap tehetek egy jó nagy sétát, ami nem csak az ő egészségének tesz jót.
És bár hiányoznak a kutyasétáltatós munkák, így legalább a megkeresett pénzből a saját kutyusomnak is tudom extrább ajándékokat venni. Legutóbb például végre sikerült vennem neki egy Julius-K9 márkájú hámot, amit már réges-régen kinéztem, valamint egyre több jutalomfalat, kutyajáték is bekerült a repertoárba.
Továbbá legalább így Füles is érzi, hogy őt szeretem a világon a legjobban a kutyák közül, és senkire sem lesz féltékeny soha.