Azt szokták mondani, hogy a kutyák és gazdáik nagyon hasonlítanak. Nálunk ez talán halmozottan igaz. Nem csak a természetünk hasonlít a Berni pásztorkutyámmal (mindketten lusták vagyunk egy kicsit), hanem a fogunk is egyszerre tört le. Na jó, igazából csak majdnem egyszerre, de ugyan azon a napon.
Tudni kell, hogy a kutyám már öregecske, tíz éves jónéhány évvel elmúlt már. Megőszült a bundája is, a mozgása is sokkal darabosabb lett és a fogain is nyomot hagyott az idő. Fiatalkorában fehér, egészséges fogai voltak, amikkel szinte bármit elropogtatott, de mostanra megsárgultak, kicsit bebarnultak és bizony letöredeztek a fogai. Ez a mindennapi életben nem zavarja, a tápot – főleg a szaftos kutyakaját – most is gond nélkül megeszi, de például botot nem rág már egyáltalán. Vele párhuzamosan én is megöregedtem. Na jó, csak vicceltem, én azért még bőven nem vagyok öreg.
A hétvégén vettem észre, hogy vacsora után a kutya tálkája mellett van valami kis darab a földön. Azt hittem először, hogy kutyatáp esett ki a tálból, de ahogy felvettem a földről, egyértelmű lett, hogy az bizony egy letörött fogdarab. Meg is találtam, honnan tört le, de a kutyát láthatóan nem zavarta. Kicsit sajnáltam szegényt, elmerengtem az idő múlásán és nosztalgiáztam egyet, hogy milyen volt kölyökkutyának, majd én is nekiláttam a vacsorának. Jóízűen falatoztam egy szelet pirítóskenyeret, amikor éreztem, hogy valami nincs rendben a fogsorommal.
Hamar ki is derült, hogy nekem is letört a fogam. Nem annyira, mint a kutyának, de azért egy szép darab hiányzott belőle. Szerencsémre semmilyen fájdalommal nem járt a törés, nem vérzett, annyi kellemetlenség volt egyedül, hogy a nyelvemet kicsit bántotta a recés széle. Mivel egy hátsó fogról volt szó, annyival beértem volna, hogy egy kicsit megreszelgeti egy fogorvos, hogy ne legyen olyan éles és ennyi. De ahogy gondolkoztam ezen, egyre jobban bántott a dolog, úgyhogy elhatároztam, hogy megcsináltatom, szépen, koronával meg mindennel.
El is kezdtem nézelődni az interneten, hogy mégis mennyi pénzembe fog fájni ez a pirítós kenyér. Hát nem kellett volna. Majdnem leestem a székről. Példának okáért egy implantátum ára annyi, mint sok embernek a havi fizetése. Horror. Ahogy egyre jobban belemerültem az árlista tanulmányozásába, egyre jobban elbizonytalanodtam, hogy biztosan szükségem van nekem egy koronára? Úgysem látszik ott hátul az a fog, senkinek nem fog feltűnni, hogy le van picit törve, én pedig majd megbarátkozom vele.
Úgy voltam vele, hogy alszom rá egyet, jobban meggondolom ezt a dolgot és majd eldöntöm. Néhány nap alatt arra jutottam, hogy kértem egy időpontot a fogorvoshoz, mert a recés széllel mindenképpen kezdeni kell valamit, a továbbiakat pedig megkonzultálom majd vele. Hátha rosszul láttam, káprázott a szemem és egy nullával többet láttam az áraknál.